6. rész

Sziasztok! Itt az új rész!  Most előbb sikerült hoznom, szerencsére! 

Aki olvassa a blogot, az kérem szépen komizzon. Nem akarok komment határt szabni, mivel úgy gondolom, akkor sosem kerülne fel a következő rész. Ennyire nem tetszik a blogom ? A másokra is csak egyet kapok. Nem mintha annak nem örülnék, mert a barátnőm írja  komikat, és örülök,hogy hisz bennem, de tőletek is szeretnék véleményt! Nem hiazem,hogy az olyan nagy megerőltetés, hogy 3 szót ne tudjatok leírni. Én már annak is örülök. Tudom vannk olyan olvasók,akik nem szoktak komizni. Ez nem nekik szól, de akik azért más blogokra szoktak azokat kérem írjanak kommentet.

Bocsánat  a kiborulásomért, nem akartam. Remélem tetszik a rész ! 

Puszi, Timi :)

*Niall szemszöge*

Kiment a konyhából, mire sok kérdést hallottam. Észrevették, hogy Holly sírt. Próbáltam észrevétel nélkül kiosonni a helyiségből, ami természetesen nem sikerült. Josh azonnal észrevett és rám kiáltott!

-  Niall! Gyere velem, most! – Óó ebből nagy baj lesz.  Követtem dobosunkat. A szobájában leültem az ágyra és belekezdett mondanivalójába. – Mit csináltál vele? Mit mondtál neki? Miért sírt? – kérdezte a kelleténél hangosabban. Ajjaj, ebből még nagy baj lesz. Miért vagy ilyen ostoba Niall?

- Én csak, bocsánatot kértem tőle. Aztán elmondtam neki, hogy nem leszünk puszipajtások, valószínűleg soha. –nyögtem ki.  Keze lendült, de nem ütött meg.

- Mondtam, hogy ne bántsd meg! Ma koncert lesz. Ha nem lesz, jó kedve én nem tudom, mit csinálok! Ez volt minden álma, már akkor, mikor még én a bandában sem voltam. Veletek akart találkozni. Szerinted miért ugrott a nyakadba? Mert örült, hogy lát és te vagy a kedvence. Te adtad neki a legtöbbet. Mindig rólad mesélt. Mikor bekerültem a bandába, direkt nem mondtam el neki. Meglepetést akartam neki okozni. Szerinted miért barátkoztam veled annyit? Mert a húgomnak akartam jót, azzal, hogy aki tetszik neki, azt jobban megismerem. Talán veled jövök ki a legjobban a fiúk közül. Te voltál az, akiben megbíztam és tudtam, nem mászik rá a húgomra, ha megismeri. Erre megbántod őt! – mondta mérgesen. Lehajtott fejjel hallgattam. Nem gondoltam volna,hogy Holly így érez irántam.

- Tetszem neki? –kérdeztem meg Josh-tól.

- Mi? Én ilyet nem mondtam! – vágta rá. Hoppá, idegességében kinyögött pár titkot.

- De, azt mondtad, meg akartál ismerni engem, mert tetszem a húgodnak – vitatkoztam vele tovább.

- A francba! Erről nem kell tudnod, de már mindegy! Igen bejössz neki, és most nagy csalódást okoztál neki.

- Sajnálom! De tényleg így gondolom! –mondtam, majd kimentem a szobából. Leérve, felvettem a cipőmet és egy bőrdzsekit és kimentem a bejárati ajtón. Mivel a célpontom közel van, ezért gyalog tettem meg az utat. A kedvenc helyemre beérve, megcsapott a finom csirke illat. Igen imádom a csirkét, de főként a Nando’s- os csirkét.  Annyit járok ide, hogy már va külön egy privát helyem, ahová mindig én ülök. Senki más nem ülhet oda. Persze,ha a bandával vagy valaki mással vagyok ők is odajöhetnek. Elfoglaltam a helyemet és a csinos pincérnőnek elmondtam rendelésemet. Ő biztos új itt. Itt már mindenki tudja, mit szoktam kérni, és ha meglátnak, nem remegnek az idegességtől. Ő viszont nem tudta. Mikor visszajött egy papírt elé csúsztattam az aláírásommal. Legalább valakinek okozzak ma örömet.

* Holly szemszöge*

Niall szavai nagyon rosszul estek. Tudtam, hogy elszúrtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire gyűlöl. Megpróbálok megváltozni, hátha képes lesz rám barátként tekinteni.

Épp Harry-vel néztem a TV-t, amiben egy mese ment, mikor nyílt az ajtó. Niall lépett be rajta. Jó sokára  jött meg.  Rádőltem Harry vállára és lehunytam szemeimet, hogy gondolkozzak,de nem tudtam mivel épp a kedvenc mesém a Teletubbie’s kezdődött el. Felsikoltottam örömömben. Egyszerűen imádom ezt az animációs filmet. Tinky- Winky, Dipsy, Laa- Laa, és Po, szinte végig kísérte a gyerekkoromat. A babafejű nap pedig… arról inkább nem beszélnék azon mindig nevettem, milyen aranyos volt. Visszaültem szépen nyugodtan a kanapéra és elkezdtem nézni. Laa- Laa… Ő volt a kedvencem. Meg talán még Po. A sárga és a piros mesefigura, a barátaikkal mindig megnyugtatott.  Imádtam ezt a mesét. Egy részt sem hagytam ki. Most, hogy újra láthatom felvidultam.  Hirtelen egy villanád és már másik csatornán vagyunk. Foci. Na ne! Elfordítottam a fejem és láttam, most már a Szöszi ül mellettem.

- Niall, most azonnal kapcsold vissza! A szobádban is van TV! Nem lehet igaz! Én azt nézni akartam.

- Nem vagy már gyerek, hogy ilyeneket nézz! És amúgy is a fenti TV elromlott, és most van a VB! Muszáj megnéznem!

- A VB-t bármikor ismételhetik, amit én néztem már vagy 10 éve nem is adták.  Ja, és de még mindig gyerek vagyok! Hagy, nézzem már azt, amit én akarok! –kiabáltam.

- Nem! Amióta itt vagy, mindig minden rólad szól! Meg a kis barátnődről. Felforgattatok itt mindent! Még csak 2 nap telt el, de már nem bírom, hogy itt vagy! Nem tudom, hogy fogom kibírni, még azt az öt napot! –mondta, mire elszomorodtam újra. Igaz, visszakapcsolta, ahol már nem az ment.

- Tessék, most örülsz?- kérdeztem tőle mérgesen majd szobám ajtaját becsapva, feküdtem le az ágyamra. Annyira hülye vagyok, hogy belészerettem. A baj, csak azt, hogy nem tudom Őt elfelejteni! Gondolataimban egy kopogás zavart meg.

- Szia Holly!  A fiúk elvisznek minket vacsorázni. Öltözz fel és gyere! – mondta Sarah. Szuper! Töltsek együtt még mit tudom én hány percet Mr. „Mindenkitmegbántokésnemengedemhogybárkinekisjókedvelegyen” Horan-nel.

- Nem jövök,de nektek,jó szórakozást! –mondtam,majd fejemet visszaraktam a párnámra. Hirtelen Josh kiabálása töltötte meg a házat.

- Holly! Hé, Mi baj Húgi? – kérdezte a bátyám.

- Semmi,de haza szeretnék menni! –mondtam, mire felállt kiviharzott a szobámból, aztán egy nagy ordibálás hallatszott. Jajj, ne ugye nem?