15/1

Sziasztok! Mint látjátok, ez a 15. résznek az első része. A második felét megpróbálom hamarabb hozni. Ez most azért van így ,mert tegnap agyon nem volt időm, és ma sem lesz a másik blogomra. Ez a rész így nagyon rövid lett, de azért remélem tetszik :)

*Niall szemszöge*

- Holly, lennél a barátnőm? –kérdeztem tőle, mire lefagyott. – Tudom, hogy még korai, meg minden, de én nagyon szeretném!

- Niall, ezt még át kell gondolnom-mondta, mire csalódottan lehajtottam fejemet.

- Szóval nem akarsz a barátnőm lenni-állítottam.

- Niall, én nem ezt mondtam, csak még adj időt, holnap reggelig, kérlek! –mondta, majd mielőtt elkezdtek volna kifolyni könnyei, beszállt kocsiba. Beültem mellé, és csöndben utaztunk haza. Mikor hazaértünk, kinyitottam az ő oldalán az ajtót, és kisegítettem. Mondott majd egy „köszi”-t, majd bement. Leültem a kanapéra, és vártam Zayn-re. Ő az, aki tudja, hogy tetszik nekem Holly. Vele lehet megbeszélni mindent.

*Holly szemszöge*

Niall. Nem tudom, mit csináljak. Nagyon szeretem Őt, és sokat jelent, hogy megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, de még gondolkodnom kell.

Ha a barátnője lennék, utálnának az emberek. Én nagyon nem szeretem, ha utálnak. A másik ok pedig, félek, hogy egyszer meggondolja magát és más lányt szeret meg, és engem elfelejt. Félek, hogy összetöri a szívemet. Ő az, akit tényleg szeretek és nem akarnám elveszíteni, ha már az enyém lenne.

Mivel már késő este volt, elmentem fürödni. A meleg víz simogatón fojt le a testemen. Bekentem magam a tusfürdőmmel, és még 10 percet bent voltam. Felvettem pizsamámat, majd a sok gondolatom közben elaludtam.

Reggel az ébresztő idegesítő hangjára keltem fel. 6 óra. Még tudnék aludni, de most nem akarok elkésni. Elvégeztem a reggeli dolgokat, majd már felöltözve mentem le a többiekhez. Az este kigondoltam, mit mondok Niall-nek. Ott ült tök kómásan a fotelban, betakarva egy paplannal. Nagyon aranyos látványt nyújtott. Szerintem ott aludhatott, mivel a tegnapi ruhája volt rajta. Szép csöndben bementem a konyhába, majd nekiálltam reggelit csinálni. Az illatokat megérezve már az Ír szépség itt termett.  Leült az egyik székre, fejét lehajtotta az asztalra, és úgy ült tovább. Mikor kész lett a reggeli, szedtem mindenkinek, - természetesen Niall-nek kétszer annyit, mint a többieknek-, majd mindenki jóízűen ette. Mikor kivittem a tányérokat, az ír fiú fülébe súgtam, hogy „igen”, és elmosogattam. Niall csak ült és gondolkozott. Úgy látszik tényleg keveset aludt.