16. rész

*Niall szemszöge*

- Szóval, miről akartál beszélni?- kérdeztem Sarahtól.

- Niall, Holly nem illik hozzád. Neki csak egy barát kell, és most épp téged választott ki. Ő nem szeret Téged csak kihasznál- mondta,mire dühösen néztem rá.

- Sarah! Az, hogy nem bírod elfogadni az még oké, de hogy Holly-t megbántsd és, hogy hülyeségeket találsz ki róla, azt már nem. – Még ezek után is folytatta a beszédét. Sajnos kezdtem elbizonytalanodni Holly-val kapcsolatban. Persze ugyanúgy szeretem Őt.

Fél óra múlva értünk haza. Nem mentem fel a barátnőmhöz. Bementem a szobámba és csak gondolkodtam. Most egyedül szeretnék lenni, és ezeket átgondolni.

*Holly szemszöge*

Mióta Niall hazaért, nem is beszéltünk. Olyan, mintha kerülne engem. Vacsoránál is rám sem nézett. Én próbáltam szólongatni, de nem is figyelt, Félek. Nem tudom, mit mondott neki Sarah, de biztos, hogy ez miatta van. Mi lett a legjobb barátnőmmel?

Niall szobája előtt állok. Nem tudom, mi van vele, mi ütött belé, de beszélni szeretnék vele.  Már most hiányzik, pedig nem is szakítottunk, csak nem szól hozzám. Ez eléggé szar!

Bekopogok. Nem jön válasz. Tudom, hogy bent van. Benyitok. Ő az ágyán fekszik és gondolkozik.

- Nem mondtam, hogy bejöhetsz! –mondta durván, pedig még meg sem nézte ki az.

- Bocsi, akkor megyek is ki! – válaszoltam szomorúan, szinte már könnyektől küszködve.

- Jó ötlet! Nem akarok senkit sem látni, senkihez sem beszélni, és főként nem hozzád! Menj el! – mondta egyre hangosabban, de én ne mentem ki. Miért ilyen velem? Nem csináltam vele semmit! Biztos ez Sarah műve!

- Niall! Mit mondott neked? Miért vagy velem ilyen? Egész nap nem szólsz hozzám, majd kiabálsz velem, nem tudom miért…

- Hogy miért? Átvágsz Holly! Gondoltam, hogy ez lesz! Én mindig balszerencsés vagyok a csajozásban. Te is olyan vagy, mint a többi! Csak azért vagy velem, mert én vagyok Niall Horan a One Direction-ből. Felejts el! Én is elfelejtelek, jó? Így lesz a legjobb! – vágott közbe nem kímélve engem. Nem bírtam tovább hallgatni. Kimentem az ajtón, de nem csaptam be. Miért tenném? Az igaz, hogy dühös vagyok! Szomorú is. Mindkettő egyszerre.

Lentről a volt legjobb barátnőm és a bátyám hangját hallottam. Lefutottam. Nem érdekelt, hogy elrontom a romantikus pillanatukat.

- Sarah, miket mondasz te Niall-nek rólam? Mi az, hogy csak a pénzéért szeretem? Miért kell hazudni? És ha nem kedvelsz, akkor miért nem a szemembe mondod?- ordítottam vele.

- Holly, ha nem látnád, éppen együtt lennénk egy kicsit! Nézd ezt vettem Sarah-nak Nő napra! – mutatott Josh Sarah nyakára! Egy ezüst nyaklánc volt.

- Nem érdekel! Elrontotta az egész életemet és még Ő nevezi magát a legjobb barátnőmnek! Hát egyáltalán nem az! Elrontotta az egész életemet!- üvöltöttem, majd kimentem a bejárati ajtón. Le kell nyugodnom egy kicsit! Egy közeli parkba mentem.  A sok gyerek eleinte lenyugtatott, de mikor láttam, hogy a szerelmespárok milyen boldogok akkor tört el a mécses. Nagyon hiányzik! Nem tudok nélküle élni! Tudom, hogy ez még eléggé elhamarkodott mondat, de Ő az első barátom és nagyon szeretem. Nem hiszem el, hogy Niall nem bízik bennem, és elhiszi Sarah hülyeségeit! Azt mondta szeret, de ezek szerinte nem annyira. Akkor bízna bennem.

- Hé, minden rendben?- ült le mellém valaki. A hangja nagyon ismerős volt. Zayn volt.

- Nem. Elvesztettem Őt! Nem bízik bennem! –mondtam szomorúan, majd fejemet vállára hajtottam.

- Tudnod, kell, hogy aggódik érted. Sőt! Most jobban ki van borulva, mint eddig! De nem akar veled beszélni. Azt mondja, megbántottad.

- Én őt? Nem inkább fordítva: Ő vágott a fejemhez sértő dolgokat!

- Az lehet, de Ő ezt állítja!

- Én nem fogok megint odamenni hozzá, hogy beszéljünk. Majd ha annyira ki akar békülni, akkor majd Ő jön.

Zayn hazakísért, mivel már elég késő volt. Bementünk a házba,és a nappaliban a TV még ment. Niall aludt a kanapén. Halkan mentem fel a lépcsőn, mikor meghallottam, hogy szólít.  Visszamentem hozzá, de láttam, hogy aludt. Csak álmában mondta. Felmentem a szobámba, letusoltam, majd bebújtam az ágyamba és álomba sírtam magam.