2. évad 10. rész Kapcsolat...

*Niall szemszöge*

Dühös vagyok, méghozzá magamra. Otthagytam életem szerelmét, miközben képes lenne visszajönni hozzám. Nem tudom, miért tettem ezt, hiszen vissza akarom Őt kapni, csak valószínűleg megijedtem attól, hogy megint elveszíthetem Őt, a saját hibámból.
Kimentem a kedvenc helyemre, ahol egy tó áll, leültem a partra, levettem a cipőimet, majd belelógattam a lábam a kellemesen langyos vízbe. Senki sem szokott erre járni, hiszen ezt én magam fedeztem fel, és törvényesen az enyém is, mivel megvettem. Azóta sokszor járok erre kiszellőztetni a fejemet, és ez az egyetlen hely, ahol senki nem zavar meg. Még senkinek nem mutattam meg, ez egy darabig így is lesz.
Holly-n gondolkodom, és felhozom a negatívumokat és a pozitívumokat is. Nem szeretném Őt megint megbántani, de nagyon szeretnék vele lenni, hiszen Ő más, Ő nem csak a pénzemért szeret, meg a hírnevemért, hanem önmagamért. Ezért is szeretem Őt annyira.

Egy kis idő után, mikor már a nap is lement, elindultam gyalog haza. Pár rajongó észrevett, megállítottak, és fotókat csináltak velem. Mosolyogva elköszöntem tőlük, majd indultam haza, mivel már szokatlanul sok hívás jött a fiúktól, amiket természetesen nem fogadtam. Fél óra séta után, beléptem a házba, majd az első, aki az ajtóhoz futott, és megölelt, az Holly volt. Szorosan karjaimba zártam, nem akartam elengedni. Kellett az Ő közelsége, kellett, hogy a karjaimban tarthassam, és ez kellett ahhoz, hogy tudjam, nekem Ő az igazi. Megfogtam az arcát, végig simítottam rajta egyik ujjamat, belenéztem szemeibe, majd ajkára, fejemmel közelítettem hozzá. Hirtelen mindent elfelejtettem, mit tett, hogy a legrosszabb szülinapomat köszönhetem neki, és azt, hogy szakított velem. Hirtelen minden haragom elszállt, és csak azt akartam, hogy újra az enyém legyen. Már majdnem egymáshoz értek ajkaink, mikor megzavartak minket. Josh volt az, és felhúzott szemöldökkel tekintett először rám, majd húgára. Holly szégyenlősen testvéréhez ment, és felmentek beszélgetni.

*Holly szemszöge*

Niall majdnem megcsókolt. Ezek szerint akar engem. Újra velem akar lenni, de most ahelyett, hogy ezt megbeszélnénk, Josh-sal kell beszélnem, vagyis inkább ő akar velem, miközben én Niall-lel lennék, az ölében ülnék, és nem tudom, még miket csinálnék vele.
- Hahó, Húgi figyelsz te rám?- kérdezte bátyus, mire zavartan megráztam fejem. Sóhajtott egy nagyot, majd belekezdett megint. Van türelme hozzám, az biztos.
- Figyelj, Hol, nem akarom, hogy csalódást okozzon neked megint. Nem akarom, hogy megint sírj miatta. Azt szeretném, ha boldog lennél. Örülök, hogy úgy látod Niall-lel újra megpróbáljátok, de nem akarom, hogy megint szomorú legyél miatta. Nem szeretném, ha megint beleélnéd magad valamibe és nem úgy történne, ahogyan te számítasz rá. Érted mire gondolok? - kérdezte tőlem lágyan, bólintottam. Teljesen igaza volt, nem szeretnék én sem csalódni benne, de ha ez kell, hogy boldog leszek, muszáj megpróbálnom ezt az egészet, hiszen, legutóbb én szúrtam el. Mosolyogva öleltem meg bátyámat, majd felálltam, és átrohantam a szomszéd szobába. Nagy lendülettel kinyitottam az ajtót, és olyan gyorsan vissza is zártam. Szegénykém most jött ki a fürdőből, nem volt rajta semmi, csak egy törülköző, én pedig rányitottam. Bűnbánóan sétáltam le a lépcsőn, ültem le a kanapéra, és vártam, hátha megjelennek azok a gyönyörű szőke tincsek.
Este tízkor, már meguntam a várakozást, szomorúan mentem vissza szobámba, átöltöztem pizsamába, majd befeküdtem a kényelmes ágyba, de nem tudtam elaludni. Valami nagyon hiányzott, főként most. Hiába álltam neki megkeresni, és gondolkozni rajta mi lehet az, nem jutottam egyről a kettőre. Aztán beugrott valami. Gyorsan kikeltem, belebújtattam lábaimat a pihe-puha mamuszomba, és átmentem Niall-hez. Halkan benyitottam, mosolyogva vettem észre, hogy a még tőlem kapott macival alszik, majd óvatosan bebújtam mellé. Hirtelen el kezdett mocorogni, majd megfordult, és lassan kinyitotta szemeit. Meglepődve nézte, hogy mellette vagyok, majd megrázta fejét, gondolom azt hitte álmodik.
- Mit keresel itt, Holly? – kérdezte fáradtan, mire el kezdtem birizgálni a csodálatos haját.
- Csak nem tudtam aludni – válaszoltam, mire csak összeráncolta homlokát. Még mindig nem értette.
- Nem értelek.
- Veled akarok aludni Niall. Hiányzik az ölelésed. Kérlek, tudom, hogy szeretsz! – kérleltem, mire sóhajtott egyet.
- Nem lehet. Menj vissza a szobádba! – mondta, mire könnyes szemekkel néztem rá.
- Miért? Az előbb még meg akartál csókolni, most meg elküldesz. Igaza volt Josh-nak. Nem kellett volna bele élnem magam ebbe! – szipogtam, ő meg elnyílt ajkakkal nézet engem. Hirtelen felült, megfogta arcomat, és megcsókolt.
- Nem akarlak elhagyni, sajnálom! Én akkora egy barom vagyok! Kérlek, maradj itt!- kérte, mire szinte azonnal igent mondtam. Szorosan átölelt, és a nyakamba szuszogva aludtunk el egymás test melegében, és egy takaró segítségével.