Reggel egy idegesítő zajra keltem, ami férjem telefonjából
szólt. Egy nagy nyögés után, megfordultam és a készülékért nyúltam. A hívó neve
Jessica volt. Nem ismertem semmiféle Jessicát, és a bizonytalanság szele
feltört bennem, és felvettem a telefont.
- Szia, Niall! Remélem nem ébresztettelek fel. Csak azért
hívtalak, hogy a ma estét megbeszéljük... Vonalban vagy?- kérdezte vékony
hangján.
- Öhm, én Holly vagyok! Niall, most nincs a közelben
- Holly? Niall sosem beszél rólad. 2 éve vagyunk együtt, és
nem hallottam még a neved. Ki vagy te? Úristen, csak nem megcsalt? – kezdett el
sírni a lány, én meg döbbenten ültem az ágyban. MI?
-Holly? – jött be a szobába Niall, és zavarodottan tekintett
a kezemben lévő telefonjára. – Miért vetted fel a telefonomat? Ez magánügy.
Tudod, hogy utálom, ha cuccaim között turkálsz!- jött oda hozzám, vette ki a
telefont a kezeim közül és pofon ütött. – Szia, Jess! Ne haragudj, csak ez a
ribanc mindenbe beleavatkozik. Ma este 7- re megyek érted, Szerelmem! – és
letette a telefont.
- Holly! Holly, édesem kelj, fel! – rázogatott fel egy erős
kéz. – Csak egy rossz álom volt, nyugi! – szorított magához és el kezdte
simogatni a hajam. – Mit álmodtál? – kérdezte gyengéden.
- Egy lány keresett téged telefon. És azt mondta együtt
vagytok már vagy két éve, de még sosem említettél meg engem neki Rajta kaptál,
hogy felveszem a telefonod, és megütöttél, majd leribancoztál. – mondtam még
mindig zaklatottan. Niall magához szorított, és perceken keresztül nem engedett
el.
- Ugye, tudod, hogy bennem bízhatsz? Bármikor felveheted a
telefonom, elolvashatod az üzeneteimet. Neked is épp annyi közös van hozzájuk,
mint nekem. Rendben? – bólintottam. – És ugye tudod, hogy soha nem ütnélek meg?
– megismételtem a mozdulatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése