*Niall szemszöge*
- Niall, a húgom beszélni szeretne veled! – szólt Josh, mire félve mentem fel a lépcsőn. Mit akarhat Holly? Nem tudom, hogy féljek –e már előre, vagy legyek nyugodt.
- Szia, Kicsim! A bátyád azt mondta, beszélni szeretnél velem. Minden rendben? – kérdeztem aggódva, és egy puszit nyomtam arcára, amire nem úgy reagált, mint szokott, hanem könnyek kezdtek el hullani az arcán. – Hé, mi a baj?- fogtam meg a kezét, de pár másodperc múlva, már el is húzta kezeim közül az övét.
- Niall, … nekünk…szóval…ajj, olyan nehéz ez…- ideges volt. Nem szerettem, ha ideges volt, főként nem most. Nem tudom, mi járhatott a fejében, de az biztos, nekem nem fog tetszeni. – Szóval… szakítani szeretnék- nyögte ki, nekem meg a szívem megszűnt dobbanni.
- Miért?- csak ennyit tudtam kérdezni, de a torkom már teljesen kiszáradt. Ő csak lehajtotta a fejét, és nem mert a szemembe nézni. – Holly, miért? Mit tettem? - kérdeztem kétségbeesetten, mire ő végre felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
- Csak, nem vagyunk egy hullámhosszon. Neked ott vannak a rajongóid, nekem meg azok között az utálóim. Miattuk jöttünk el Párizsból, pedig én még maradtam volna. Egész életemben ez volt az egyik olyan város, ahová mindenféleképpen el akartam jutni, erre meg eljöttünk három nap után, és meg sem kérdezted, hogy szeretnék-e menni. Mindig a saját fejed után jársz, és sosem kéred ki a véleményem dolgokról. Niall, én nagyon szeretlek Téged, de ez így nem jó!
- Holly, ezért akarsz velem szakítani? Kérlek ne! Nem tudok nélküled élni! – kezdtem kétségbeesni, és gyorsan magamhoz szorítottam. Nem akarom elveszíteni Őt.
- Niall, figyelj, egy kis szünetet mindenféleképpen kell tartanunk. Ez így nem jó, ez az egész kapcsolat.
- Szünetet? Miféle szünetet? Mennyi időre gondoltál? – kérdeztem.
- Nem tudom. Míg nem rendeződik ez az egész… Sajnálom Niall…- folytatta, de én csak felálltam, és dühösen mentem ki a szobájából.
*Holly szemszöge*
Nem gondoltam volna, hogy Niall ennyire ki fog akadni. Az arca, mikor kimondtam, hogy szünetet kell tartanunk, még midig a szemem előtt van, Nem tudom kiverni a fejemből, a zaklatott, és szomorú szemeit, amikben még megbánás is tükröződött.
Tudom, hogy csalódást okoztam neki, sőt, most szerintem ki nem állhat, de muszáj volt ezt a döntést meghoznom. Remélem, várni fog rám, addig, míg rendezem magamban az érzéseket, és nem fog más lányba szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése