Reggel hatkor indultunk el innen, Budapestről. Legjobb barátnőmmel, Enikővel, és még két barátnőmmel ültünk egy kocsiban. Az egyik lányt akkor ismertem meg, és azonnal szimpatikus lett, ezért is merem a barátnőmnek nevezni.
A kocsiban ülve a Take me Home albumot hallgattuk, mivel a Midnight Memories nem indult el, a többiek meg elfelejtettek Cd-t vinni. Ebben a bő 3 órában már nem bírtunk magunkkal. Nagyon ott akartunk lenni már, jó helyre akartunk kerülni a sorban, hiszen közel akartunk állni a színpadhoz.
Bécsben aztán találtunk egy ingyenes parkolót, ami közel volt a metróhoz. A metró olyan volt, mint nálunk egy vonat, hiszen nem a föld alatt ment, hanem fölötte. Hat megállót mentünk vele, és amikor bemondták, hogy „Nächster Halt: Stadion” mind a négyen felsikoltottunk. Már onnan láttunk a stadiont és a rengeteg embert, és kiült ránk a pánik, hogy nem lesz jó helyünk.
Természetesen a mi szektorunk volt a legmesszebb (zöld), de mikor észrevettük megnézték a jegyünket, és indultunk befele, a kacskaringós sorok között, de mivel mindenki átmászott, ezért mi is, és ezt egy őr észre is vette xd
Az ötödik B sorban álltunk, és addig el sem mozdultunk onnan, míg meg nem kaptuk a karszalagjainkat, hiszen akkor a sor végére kellett volna mennünk.
Fél négykor azonban végre elkezdődött a bemenetel, ami nagyon durva volt. Még a kilencedik sor is megelőzött minket, utána már mi is áttörtünk mindenen, hiszen vissza akartuk kapni a helyünket. Tolakodtunk, miközben barátnőimmel nem engedtük el egymást. Így történt az, hogy elkezdtem rosszul lenni. Van egy kis klausztrofóbiám, amit ki is hangozattam, erre megszóltak páran. Persze igazuk volt, de bennem olyan szándék is volt, hogy egy kis teret hagyhatnának, hiszen azért nem annyira komoly ez a dolog, hogy ne tudnék koncertekre járni. Inkább a tömeget nem szeretem.
Ennek ellenére, mikor beértünk, futottunk és minél jobb helyet kerestünk, ami többé-kevésbé sikerült is. Aztán kiderült, hogy akik utoljára érkeztek, még azok is előrébb álltak, mint mi, mert jobban helyezkedtek, de a mi helyünk se volt rossz.
Pár óra várakozás után elkezdtek klipeket játszani, volt Little Mix, Olly Murs, 5SOS majd következett az előzenekar, a McBusted. Én nem ismertem ezt a bandát, csak 2 dalukat, és már annyira vártam az én kedvenceimet, hogy nem is videóztam itt meg semmi. Tombolni, tomboltam, hiszen a zenéjük jó, de nem tartoznak a kedvenceim közé. Eztán megint klipek, és már bejátszották sokadjára is azt a hülye reklámot valami Bécsi suliról , na meg a Nerf Rebel-ről. Mindenki fújolt.
Az ilyen szünetekben, a rajongók összefogtak, és amit az őrök küldtek vizet, mi azt egymásnak küldtünk hátra vizet. Ittunk egy kortyot, és hátraadtuk. Nagyon meleg volt, nem is voltam jól, és az első pohár vizet meg is ittam, amit megfogtunk. Engem most pont nem érdekelt, hogy 100 ember már beleivott, mondhatni, élet-halálkérdés volt.
Aztán már nagyon unatkoztam, hiszen klipeket már nem adtak, de viszont ilyen régi slágereket, igen, és már nagyon fájt mindem, már akartam őket látni, de még mindig nem jöttek, aztán 9 körül bejátszották a kisfilmet és tomboltunk.
A fiúk élőben nagyon jó fejek, Harry nagyon más, mint egy videón, azt hittem megzabálom. Elszámolt németül 20-ig, egy kis segítséggel, vizet köpött (szökőkút), eldobta a flakonját, a vízzel együtt, aztán vizet köpött ránk, ami engem sajnos nem ért el, táncikált, elfelejtette a szöveget, puszikat küldött, és egy tábla hatására, „megölelt” mindenkit. Fél másodperc alatt összefogta tökéletesen a haját, és nagyon irigylem emiatt. Ja és a BTW mozdulat. Azt nem láttam, hiszen Niall állt azon az oldalon ahol én voltam, de videóról megpillantottam, és elállt a szavam.
Liam volt az egyetlen, aki átöltözött. Nagyon sokat járkált a kifutón, amiért talán ő szerepel a legtöbbet a videóimban. Kalapot hordott, egy rajongó által feldobott napszemüveget is viselt, és meg kell, mondjam, ő volt nekem a legnagyobb kellemes csalódásom J
Niall. A kérésünkre elkezdte a No Controlt, és azt hittük végig eléneklik, de abbamaradt... Jót röhögtek rajtunk a fiúk… Niall BTW mozdulata talán jobb volt, min Harry-é. Imádtam, mikor „közel” állt hozzám, és gitározott, mikor ugrált, és mindent. A hangja élőben még csodálatosabb, mint videókon.
Louis is sokszor volt kifutón, és mikor megszólalt hangja, akkor mindig azt mondtam magamban, hogy a No Control-ban élőben milyen szólna... Liam-mel sokat voltak „együtt” sok volt az ölelés, a poén ő részéről is.
Ha egy szót kéne mondanom a koncertről, azt mondanám hihetetlen volt.
Hihetetlen, mert ott álltak előttem, és nem tudom felfogni még mindig, hogy ez megtörtént. Olyan mintha ez egy álom lenne. Már 2 napja csak sírok, és próbálom feldolgozni.
Hihetetlen, mert Zayn nem volt ott, és így is jól éreztem magam. Azt hittem majd nem fogom bírni és kimegyek, hiszen még mindig Ő a kedvencem, de azon ívül, hogy a szólóit sírva énekeltem, életem legjobb koncertje volt, és valószínűleg megismétlem ezt jövőre is. Hátha jönnek megint Bécsbe J
De ha Budapestre, akkor még jobb J
Tudom, nem részleteztem nagyon a koncertet, de ez leírhatatlan, amit még mindig érzek.
Még nem tudom, hogyan háláljam meg, a szüleimnek azt az egészet, hiszen teljesítették a legnagyobb vágyamat, és gyönyörű emlékeket szereztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése