A Facebook-os csoportba már írtam, hogy szeretnék több kommentet kapni, hiszen vagytok egy páran, akik olvassák ezt a történetet, de visszajelzést nem kapok. Lehet, indítok egy szavazást, ha rájövök, hogyan kell, és azon tudtok szavazni, milyen volt.
Jó olvasást:
All the Love, Timii1D xx
Nem ébredt fel. Amióta itt vagyok bent nála, még csak meg sem mozdult, és kezdtem egyre jobban kétségbeesni. Miért nem mehet minden simán? Miért kell mindig valaminek elrontani a legjobb pillanatainkat? Ahogy Zayn mondaná: ”Az élet nehéz, de ha nem lenne, az hol lenne a kihívás?” Ez így igaz, de én már a nászutunkon lennék, és nem itt ebben a klór szagú kórteremben. Kimegyek a szobából és szégyellem magam, de egy rövid időre kimegyek a kórházból, és leülök a kertjük egyik padjára, ahol folyamatosan azon töröm, miért érdemeltem ezt ki, miért ment minden tönkre, ilyen rövid idő alatt.
*Josh szemszöge*
Végre bemehettem a húgomhoz. Nem nézett ki jól, és a szíve mellet elhelyezkedett seb, ezt csak megerősítette. Nem tudtam, mit csináljak a mozdulatlan lánnyal, ezért csak jobban betakartam és megpróbáltam megigazítani a párnáját, de nem sikerült.
- Hol, kérlek, ébredj fel! Rossz így, hogy nem nyitod ki a szemeid! Mindenki nagyon aggódik érted, kérlek, nyugtass meg minket azzal, hogy felkelsz. Kérlek, Holly, napok óta nem hallottam a hangodat, és hiányzol, nagyon hiányzol. A kishúgom vagy, és vissza szeretnélek kapni. – lehajtottam a fejemet a nem létező hasára, majd akaratom ellenére elszundítottam.
Álmomban mindenféle dolgok voltak, de legtöbbször Holly, meg Sarah.
- Szállj már le róla! Csak kihasználod! – kiabálta barátnőm a húgomnak. Sosem szerettem, ha veszekednek, főleg, ha egymást szidják, de nem tudtam mit tenni. Nem állhattam egyikőjük oldalára sem, hiszen az nem itt volna fair. Inkább csendben maradtam, és átöleltem Sarah-t. Annyira szeretem Őt, az illatát, és minden egyes porcikáját. Semmi olyat nem tudna tenni, amit ne bocsátanék meg neki. És mintha, pont belelátna a gondolataimba, olyat tett, vagyis mondott, amire nem számítottam.
- Niall, engem érdemel meg! Ő az, akire mindig is vágytam. Josh csak azért kellett, mert így könnyen mellé férkőzhettem. – kapkodtam a levegőt.
- És még én használom ki a srácokat? – kiabált Holly. –Te egy kis... – elkaptam húgom derekát, Sarah-val nem is törődve. Megbántott, és az előbb mondott szavaim mostantól nem érezték értelmét. NEM TUDOK NEKI MEGBOCSÁTANI!!!!
Egy orvos ébresztett fel álmomból.
- Uram, most ki kell fáradnia. Miss Devine-t meg kell vizsgálnunk.
- Mikor fog felkelni? Aggasztó, hogy már napok óta nem kelt fel.
- Ezt nem tudjuk előre megmondani. Tudja a golyó...
- Igen tudjuk, az a kibaszott golyó nem volt messze a szívétől. Ezt halljuk, amióta itt vagyunk. Mást nem tudnak mondani? – kiabáltam. Már elegem lett. Mindennap ugyanazt halljuk, de arról semmit nem mondtak, mikor fog felkelni. Kirontottam az ajtón, és leültem a legközelebbi székre, de aztán meggondoltam magam, és inkább elindultam haza, hogy hozzak pár cuccot Holly-nak, hátha felébred, én pedig addig lefürdök és átöltözöm. De előbb tárcsáztam anyuékat, akik természetesen nem vették fel a telefont. Még azt sem tudják, hogy a lányuk, majdnem meghalt. Nem is kíváncsiak ránk.
Miközben kimentem am kórházból, észrevettem Niall-t, aki lehajtott fejjel ült a padom, és úgy nézett ki, mintha az egyik fele elvezett volna. Azonnal eszembe jutott Sarah és az az érzés, hogy egy olyan lányba szerettem bele, akibe nem kellett volna, és a legrosszabb, hogy nem tudom elfelejteni őt.
*Niall szemszöge*
Miután már kisírtam az összes könnycseppet a szememből, visszamentem a feleségem kórterméhez, de nem mehettem be. Nem értettem, hogy miért vizsgálják, aggódni kezdtem több okból is, az egyik az, hogy valami komplikáció lépett fel, a másik meg, hogy még mindig nem kelt fel. Nem bírtam már idegileg. Alig vártam, hogy kijöjjön egy orvos, és szerencsémre nyílt is az ajtó.
- Mr. Horan, Ms. Devin-nél komplikációk léptek fel – mondta, és már nem is érdekelt annyira, hogy kijavítsam a nevet, hanem csak összecsuklottam, és megszűntem létezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése