19.rész /1

Nagyon boldog voltam. El sem hiszem, hogy Niall, eljött ide. Mivel már náluk lakunk, így nem tudom felfogni, hogy Ő itt van. Mikor elengedtem Őt, kétségbeesetten húzott vissza magához. Erősen szorított.

- Kérlek, soha többé ne csinálj ilyet! – csak ennyit mondott, majd még mindig engem ölelve, cipelt be a házba. – Nem akarok még egyszer ennyi időt nélküled eltölteni- mondta és egyre jobban szorított magához.

Bementünk a házba, majd Niall-t beinvitáltam a konyhába.

- Éhes vagy?- kérdeztem Hercegemet. A bambulásából felébredve elmosolyodott és bólintott egyet, majd magához húzott, és egy puszit nyomott ajkaimra. Súgott egy „Köszönömöt”, majd elengedett. Mivel tudom, mennyire szereti, (de a palacsintát ki nem?), így nekiálltam bekeverni a tésztát. Miután kész lett, kisütöttem Őket, majd megkentem, mindenfélével. Persze, Niall, amit elkészítettem azonnal meg is ette, így nem maradt nekem palacsinta a végére.

*Niall szemszöge*

- És, mikor jössz vissza Londonba? – kérdeztem Tőle, miközben a nappaliban ültünk a kanapén.

- Tavaszi szünet után. – felelte, majd elfeküdt a kanapé, fejét pedig ölembe hajtotta. Így voltunk csendben egy darabig. Szóval a tavaszi szünet után! Az már mindjárt itt van! Vagy nem?

A bejárati ajtó kinyílt és két középkorú felnőttet pillantottam meg. Holly azonnal kikelt ölemből, majd idegesen pillantott rám. Ó, ezek szerint a szülei azok!

- Szia, Kicsim! – köszönt az anyukája. – Ma nálunk vacsorázik Dave, és a családja. Viselkedj velük rendesen, ne úgy, mint legutóbb- mondta, mire összeráncoltam a szemöldökömet. – Kislányom, ki ez a fiú? – Holly rám nézett.

- Öhm, szóval… Ő Niall! –mutatott be szüleinek. Csak ennyi, hogy Niall?

- Bővebben?- kérdezték szülei.

- A barátom, és egyben abban a bandában van, amiben Josh zenél- ezek után a szülők csak néztek, megrázták a fejüket, majd elkezdtek Holly-val kiabálni, míg meg nem szólalt a csengő.

*Holly szemszöge*

Dave… A legjobb haverom. Már irtózatsan hiányzott, bár most ,hogy Szöszi itt van, így wgy picit félek.Nem értem, miért kell mindig mindennek közbeszólnia. Elég nekem az is, hogy anyuék leszólják a kapcsolatomat Niall-lel. Mielőtt még beengedhettük volna vendégeinket, még gyorsan felmentem átöltözni. Niall-lel kiválasztottuk, mit vegyek fel, majd kézen fogva ballagtunk le a lépcsőn. Dave, és a szülei már az asztalunknál ültek. Az asztal tele volt mindenféle finomsággal. Az biztos, hogy nem anyu csinálta. Ilyenkor inkább rendelni, szokott. Mivel Dave szülei fontos emberek, pontosabban anyumék főnökei, ezért minden tőlem telhetőt megteszek. A fiú még általánosban az osztálytársam volt, azóta a leges-legjobb fiúhaverom. Tudom, nem igazán örültem Neki, hogy itt van, de legalább láthatom Őt. Odamentem a székéhez és egy hatalmas öleléssel köszöntöttem. Annyira hiányzott már! Niall a túloldalt elég fura fejet vágott,de megértem. Még nem tudta, hogy nekem ez a srác, mennyire is fontos. Mikor befejeztük a köszönést, visszamentem a helyemre, majd csak ez az egy kérdés hallatszott:

- Mit keres itt Niall Horan?