Sziasztok! Tudom, már megint egy iszonyúan rövid részt adtam kia kezeim közül, de el kell hinnetek, nem olyan könnyű, még szünetben sem írni, hiszen ugyanúgy kell tanulni, meg persze vannak programjaim is.
A következő részhez meg vannak az ötleteim, már tudom, hogy lesz folytatva, úgyhogy számíthattok rá, az sokkal jobb lesz, és hosszabb.
A részhez a Perfect-et ajánlom, de lejjebb úgy is megtaláljátok Niall, egyik mondatában, linkkel. :))))
All the Love,
Timii1D
Másnap reggel, Niall még mindig nem volt mellettem. Fájt a tudat, hogy elment, és nem jön be hozzám, de egyben meg is értettem, hiszen ki akarna egy olyan, barátnőt, aki nem tud gyereket szülni neki?
- Szia, Húgi!- mosolygott rám bátyám, mikor belépett a szobába. Mizujs?
- Josh, mikor mehetek ki innen? Már nem bírom!
- Hol, nemsokára. Még ma este elvégeznek pár rutinvizsgálatot, és utána dől el minden.
- Hoznál nekem valamit enni? Éhen halok! – nevettem fel, ő meg egy nagy cuppanós puszi után ki is ment.
*Niall Horan*
Pár percre szükségem volt, hogy átgondoljam ezt az egészet. Persze, minden férfi álma, hogy a szerelmétől gyereke születhessen, de ez nem fog attól visszatántorítani, hogy mellette maradjak. Egy virágcsokorral sétáltam be a kórházba, de amilyen könnyű volt kijutni, olyan nehéz volt bemenni. A bejáratot ellepték a paparazzik. Átkoztam magam, hiszen, ha nem teszem ki a lábam, nem jönnek rá, hogy hol vagyok. Nagy nehezen átfurakodtam magam a tömegen, nem válaszolva a kérdésekre, amik között volt olyan, amiknél majdnem pöcsön rúgtam volna egyiket –másikat.
Beérve Holly kórterméhez, láttam, hogy Josh van bent, Zayn-nel és Harry-vel. Nem akartam hallgatózni, de mikor Hollytól azt hallottam, hogy „így már nem fog annyira szeretni. „ „Biztos, hogy megbánta már, hogy elvett feleségül” muszáj voltam tovább hallgatni a beszélgetést. Miért gondolja ezt? Én vagyok a világ legszerencsésebb férfija, hogy ilyen feleségem lehet. Gondolkodás nélkül nyitottam be, és nyolc szempár szegeződött rám. Fura tekintetemet látván kimentek, így ismét egyedül maradhattam Holly-val. Hálás voltam nekik.
- Szia, Kicsim! Ezt neked hoztam! – raktam bele a csokrot az egyik szekrény vázájába. – Sajnálom, hogy itt hagytalak, csak gondoltam, meglephetnélek valamivel. Öhm, Holly mit értettél azon, hogy megbántam, hogy a feleségem vagy? Bébi, ez a dolog, nem fog engem attól visszatartani, hogy ne szeresselek. Holly, én mindig szeretni foglak, és nem is értem, hogy járhatott ilyeneken a fejecskéd. Szeretlek! – mondtam, és ajkaihoz hajoltam. Megvártam, míg nem húzza el az arcát, és végre valahára újra megízlelhettem ajkait.
- A napokban kijött az új klipünk. Megmutassam? – bólintott. A Perfect elnyerte tetszését, és mint mindenki, megjegyezte mennyire hasonlít Taylor Style számához.
Akát órákon keresztül el tudtunk volna beszélgetni, de a szüleim megjelentek, és beszélgetni akartak Holly-val. Félve mentem ki egy rövid csók után, és akármennyire akartam is, nem hallgatóztam. Bár még csak most jöttem ki, tudtam, hogy vissza kell mennem, hiszen a szüleim hangját hallva, és ezekből kiszűrt hangos szavaikat, tudtam, meg kell védenem Hollyt, és elküldeni anyuékat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése