3. ÉVAD 5. RÉSZ HORANÉK

*Holly szemszöge*



- Csak fájdalmat okozol neki! Látod, ahogy vége lett az esküvőnek, te már kórházban fekszel! – mondták Niall szülei.
- Én...
- Ne szól közbe, mikor beszélek. Látod, még udvariatlan is vagy. Nem is értem, hogy szerethetett beléd. Bobby, te meg szólj már hozzá valamit!
- Még gyereke sem lehet. – mondta ki nyugodtan, mire a nő még vörösebb lett. Ekkor lépett be Niall.
- Minden rendben, csak mert elég hangosak vagytok- szólt, és közben leült mellém, és egy puszit nyomott ajkaimra.
- Nem kisfiam, nincs semmi sem rendben! Az a baj, hogy feleségül vetted ezt a lányt, aki még gyereket szülni sem képes neked, és még le is löveti magát az esküvője után. Csak fájdalmat okoz neked!
- Ez nem igaz! Holly okozza nekem a legtöbb örömet. Tudod, ti okoztok ezzel fájdalmat, hogy nem tisztelitek a döntésemet. Bezzeg Greg barátnőjével azonnal kijöttetek. Örültetek minden dolgának, amit tett. Engem sosem támogattatok, kivéve az éneklést. Greget mindig is jobban szerettétek, mivel ő volt az idősebb. Én mindig is el voltam nyomva. Mostantól én döntök arról, mit csinálok az életemmel, és kivel töltöm el ezt. Nem szabhatjátok meg ezt! – kiabált, és látszott rajta, mindjárt elsírja magát. Sosem beszélt így a szüleivel, mindig tisztelte őket, egy rossz szót nem mondott még rájuk, és láttam rajta, nagyon megbánta ezt a tettét.
Elengedtem a kezét, mire hirtelen rám kapta a tekintetét.
- Egyedül hagynának egy kicsit vele? – kérdeztem halkan, mire ők a csodálkozástól, és a fiúk általi szidástól alig ocsúdtak fel. Elég sokára, de végül felálltak, és kimentek az ajtón. - Niall, mi ütött beléd? – kérdeztem finoman.
- Nem kell, hogy te is kioktass, rendben? Elegem van, hogy mindenki jobban tudja, hogy mi a jó nekem! Szálljatok le rólam! – állt fel, és kiment. Talán az egész épületből is. Itt hagyott. Egyedül.



Másnap reggel még mindig nem jött vissza. Az éjjeli szekrényemen azonban újabb virágok és nasik álltak, de egyiken sem szerepelt az ő neve. Csalódott voltam. Persze tudtam, hogy az esküvő óta stresszel, és megértem, hogy tegnap jött ki belőle minden, de rosszul esett. Velem sem kiabált még soha,- azóta, hogy együtt járunk, - és a szüleivel is összeveszett miattam, így mindenben én voltam a hibás, szokás szerint.
Délutánra még mindig nem jött, és ráadásul a mobilomat sem értem el, annyira nem tudtam mozogni, a sok csőtől, nem tudtam felhívni Őt. Hiányzott.
Bárcsak, már ott lennénk a nászútunkon, és minden rendben lenne. Ezt érdemelné, nem pedig ezt, hogy itt keljen velem lennie a kórházban. Haza akarok menni!
- Sajnálom, de még nem lehet. Még egalább 2 napot itt kel töltenie. Mr. Horan az előbb érkezett meg Önhöz. Behívjam?- csak bólintottam. Vajon a szavaimat hangosan mondtam ki? Szuper! Még magamban sem tudok beszélni! Hirtelen befáradt az én Szöszim, nyelt egy nagyot, és papírokat nyújtott át. Az első oldalon az állt: „Válási határozat” Mi?
- Én nem írom ezt alá! - hajítottam el, miközben mát zokogtam. Nem hiszem el!
- Holly, ne nehezítsd meg! Csak kérlek, firkantsd alá, és vége. 

- Ez nem így működik! Elolvasom, mi áll benne! Hátha van valami, ami megakadályozhatja ezt! Tessék, itt is van! 1 év! Egy éves házasoknak kell legalább lennünk, ahhoz, hogy elválhassunk.
- Nem baj! Majd én ezt megoldom. Holly, kérlek...csak... írd alá! Jobb lesz mindkettőnknek! – sírt. Alig bírta kinyögni a szavakat. Tudom, hogy nem akarja. Én sem. Ezért sem fogom aláírni.
- Nem! Szépen megvárjuk, míg minden rendben lesz, kikerülök innen, elmegyünk a nászútra, és boldogok leszünk együtt. Nem érhet ez így véget, Bébi! Még csak most vettél el, alig pár napja. Ha nem akartad, miért csináltad? Miért szórakoztál velem? Mondd, miért? – ordítottam, és keltem volna fel, de a szívembe éles fájdalom nyilallt, ami miatt visszahanyatlottam, és felordítottam.
Niall csak állt és nem tudta, mit csináljon. Játssza az erőslegényt, aki nem futamodik meg, vagy hívjon segítséget? Nem hívott. Ott állt a fájdalom a szemében, de nem törődött többé velem. A szülei miatt.