Nem tudtam, hogy mondjam el neki.
Amióta a szüleinél van, nem kerestem Őt, de a hívásaira természetesen
válaszoltam. Holnap már hazaérkezik, és megbeszéltünk egy vacsit is, ahova már
foglalt is egy éttermet, nehogy lemaradjunk róla. A telefonban többször
megkérdezte, minden rendben van-e? Vannak-e még rosszulléteim, de vagy
nemlegesen válaszoltam, vagy pedig tereltem a témát. Nem igazán telefonban
akartam ezeket vele megbeszélni, főleg, hogy valószínűleg a szülei is ott
vannak, és kihallgatják a beszélgetéseinket. Még mindig nem tartanak jónak a
fiúkhoz, és forrásaim szerint mindent megtesznek, hogy szétmenjünk, de ez nem
fog megtörténni. Niall nem fog megint megtörni, mellettem marad majd, főleg
azután, hogy megtudja, hogy babát várok tőle.
Másnap reggel puha ajkakat éreztem bőrömön, majd besüppedt mellettem az
ágy, majd magára tett, beljebb húzódott az ágyon, és átkarolt. Nem akartam
elmozdulni tőle, inkább próbáltam visszaaludni. Sajnos ez nem sikerült, mivel
elkezdett hangosan csörögni a telefonja, mire felkelt, én meg leestem róla.
Durcásan néztem rá, de ő csak a telefonjával törődött. Gyorsan felpattantam és
lerohantam, hogy valami ételt készítsek férjemnek, hiszen úgyis mindig éhes. Tudom,
elég béna dolog, de most csak tojásrántottát ütöttem össze, hiszen mozgolódást
fentről, - gondolom letette a telefont, - és hallottam lépteinek dübörgését
lefelé. Odaszökkent hozzám, átkarolta a derekamat, és egy lágy csókot nyomott
ajkaimra, amit én meghosszabbítottam, így felemelt, rátett a pultra, és tovább
csókolt, miközben keze felfedezte egész testemet. Belemorgott csókunkba, mikor
megfogtam a fenekét, és meghúztam a most eléggé szanaszét álló haját. Hirtelen
megcsapott szag, ami kiderült, az odaégett tojásrántotta volt. Gyorsan
lepattantam a pultról, lekapcsoltam a tűzhelyet és káromkodva nyugtáztam, hogy
megégettem magamat, így a földre leesett az egész.
- Hé, hagyd, majd én felveszem, tegyél rá hideg vizet rendben? – mondta
lágyan, majd idegesen bólintva mentem a csaphoz és vizet folyattam rá. Nyugi Holly, ne idegeskedj, az nem tesz jót
a babának!
- Kicsim, minden rendben? –jött be Niall aggódva. –Megint rosszul voltál?
Csak mert elég hosszú ideje bent vagy már.
- Nem, jól vagyok. Már egy ideje elmúltak a rosszullétek. Csak
gondolkodtam. Fel sem tűnt, hogy régóta bent vagyok. – bólintott, majd közelebb
vont magához és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Készülődj! Egy kicsit korai vacsoránk lesz ma! – kacsintott, majd kiment
a szobából és egyedül hagyott. Mennyi lehet az idő? Szerencsére volt egy óra a
fürdőbe és meglepődve láttam, hogy már délután fél 2 van.
- Niall! Mikor akarsz indulni?
- Úgy 2 óra múlva. Miért? – Bepánikoltam. Még ki sem gondoltam, hogyan
fogom bejelenteni neki, és nem maradt sok időm hátra. Egyre jobban csak
kapkodtam a fejem, kezdtem még idegesebb látni, mikor már nem láttam semmit, csak
zuhanást éreztem,és egy ijedt kiáltást.
*Niall szemszöge*
Holly összeesett a fürdőszobában, én pedig azonnal felkaptam és nem
érdekelt, mi van rajta, vittem a kórházba. Ez már nem játék. Folyamatosan
rosszul van,- bár ő azt mondta, már egy ideje elmúltak rosszullétei-, és most
el is ájult. Nem lesz ez így jó. A kórházban először nem mehettem be Holly-hoz,
és a kint töltött idő egyre borzalmasabbnak tűntek. Vajon mit csinálnak vele?
Mi baja lehet? Pont ekkor lépett ki egy orvos egy szép arcú nővérrel az oldalán.
Szemüvegét feltolta a fejére, beleolvasott a papírokba, majd rám nézett.
- Mr. Horan, megnyugodhat, a feleségének nincs semmi baja, csak az utóbbi
napokban sok stressz érte, és nem evett sokat, pedig most pont ezek ellenkezőjét
kellene tennie. A babával is minden rendben, bár elég aggasztó a helyezkedése,
de nyugodjon meg, miden rendben lesz vele. – Igazából alig bírtam odafigyelni,
a mondandója többi részére. Baba. Miféle baba? Hiszen Hollynak nem lehet
gyereke!
- Holly állapotos?- mondtam ki hangosan a kérdést. Az orvos és a nővér
bólintottak, de én kővé dermedten álltam tovább. Nem tudtam, hogy ujjongjak,
hogy apa leszek, vagy éppen rohanjak ki a világból, és dühöngjek. Holly még
csak 19 éves, én meg alig 21. Én nem lennék képes felnevelni egy gyereket, miközben
még én is egy nagy gyerek vagyok. És a karrierem? Nem fogom tudni vele tölteni
az időmet.
- Mr. Horan azt tudnia kell, a felesége veszélyeztetett terhes, hiszen az
is csoda, hogy ez a gyermek megfogant. – Egyre rosszabbul éreztem magam. Nem
tudtam, mit tegyek. Ez nekem túl sok volt mára. Így inkább a gyávaságot
választva kifutottam a kórházból, és beültem egy bárba, majd leittam magam a
sárgaföldig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése