2 HÓNAP UTÁN, ÚJRA VISSZATÉRTEM ÉS EZEK UTÁN MINDEN A MEGSZOKOTT KERÉKVÁGÁSBA FOG TÖRTÉNNI. 2 HETENTE LESZNEK RÉSZEK, HA KIMARADNAK, TÁBOR MIATT, AKKOR ISŐBEN SZÓLNI FOGOK A FACEBOOK CSOPORTBAN.
JÓ OLVASÁST!
XX
Niall Horan a(z) One Diretion énekese a tegnapi nap folyamán egy verekedésbe keveredett. A fiú részeg volt, a támadó szerint azért érdemelte ki az ütéseket, hiszen a feleségére emelt szájat. A verekedés során egy pisztoly is előkerült, amivel a másik fél súlyos sebeket ejtett, egy ottani vendégen. Horan sebek nélkül úszta meg az esetet. Mindenesetre mind két félt elszállította megfigyelésre és kihallgatásra a rendőrség.
- Mégis mit képzeltél Niall? – kiabál rám a menedzsment egyik tagja. A fejem sajog, másnapos vagyok, és rohadtul semmi kedvem itt lenni. Inkább lennék Holly-val, és ölelném őt, amíg csak élek.
- Kérlek, ne ordibálj, mert szétmegy a fejem! – mondtam az állapotomhoz képest egész nyugodtan, majd fejemet az irodaasztalra fektettem. – Sajnálom! Én csak be szeretnék menni Hollyhoz meggyőződni arról, hogy jól vannak-e – magyarázkodtam, mire sóhajtott egyet és elengedett. A telefonomat azonnal elővettem és hívtam egy taxit, mivel még mindig elég sok alkohol volt bennem. Nem akarok újra visszakerülni oda!
*Holly szemszöge*
A cikket látva elszomorodtam. Nem értettem, miért ivott ilyen sokat Niall és azt főleg nem, hogy miért ment el innen mellőlem. Lehet megtudta, hogy babát várok? Lehet nem akarja majd? El akar hagyni?
Hirtelen kinyílt az ajtó és az én Szőkeségem jelent meg az ajtóban, és lehajtott fejjel közeledett felém. Leült az ágy mellé kikészített székre mefogta a kezemet és ezt mondta:
- Kicsim, biztosan olvastad azt a cikket, de hidd el, csak érted álltam ki. Az a senkiházi elhordott mindennek, én meg nem hagyhattam annyiban. Sajnálom, hogy itt hagytalak Titeket egyedül, ígérem, itt leszek mellettetek végig – fejezte be és egy puszit nyomott kézfejemre.
- Miért mentál el oda? Mi volt az, ami arra késztetett menj el egy bárba, idd le magad a sárga földig, majd verj szét egy embert, és a végén előzetesbe kerülj! Mondd Niall mi volt az a dolog, ami ennyire kiakasztott? – kiabáltam, hiszen nagyon mérges voltam rá. Nem hittem el, hogy Ő képes ilyenre.
- Nem tudom, én csak megijedtem.
- Megijedtél? Mégis mitől? – hitetlenkedtem.
- Attól, hogy gyerekünk lesz. Megijedtem attól, hogy milyen apa leszek, ha sosem lesz időm vele foglalkozni. Túl hirtelen jött ez az egész. Én csak férfiasan betojtam. Sajnálom, tényleg! – szomorodott el, és akármennyire is próbáltam tartani a dühös feleségszerepet, nem sikerült, kezemmel belesimítottam hajába, majd megsimogattam arcát.
- Ez azt jelenti, nem szeretnéd t, igaz? – kérdeztem szomorúan, de már egyáltalán nem dühösen.
- Kicsim!- sóhajtott. – Egyáltalán nem ezt mondtam. Én csak nem vagyok erre még készen – mondta, én pedig bólintottam.
- Szóval nem akarod! – állítottam és elengedtem a kezét. – Niall, szerintem most menj haza, és holnap, miután kicsit kipihented magad, gyere vissza, oké? Én itt leszek még. Most a terhesség miatt nem engednek egyhamar haza – bólintott, majd nyomott egy puszit ajkaimra, és kiment a szobából, én pedig álomba sírtam magam.
Másnap elég későn keltem, és egyre idegesebb lettem, mivel Niall még nem volt itt. Lehet a benne lévő alkohol sokáig tartotta az ágyban, de már délután 1 óra van, ilyenkor már akkor is fent szokott lenni, ha este későn fekszik le. Általában mindig én alszom tovább, ezért is aggódom annyira. Mi van, ha megint belekeveredett valamibe? Zaklatottságomban tárcsáztam Josh számát, aki azt mondta azonnal megérkezik.
Addig is volt időm még többet gondolkozni Niall-en, a babán, és a helyzeten. Nem akarom egyikőjüket sem elveszíteni, és fogalmam sincs, mi lenne a helyes döntés.
- Na, mesélj Húgi! – toppant be hirtelen Josh, én meg abban a pillanatban kezdtem el zokogni. – Hé, mi a baj? – lépett oda mellém s aggódva nézett rám.
- Josh, én babát várok, de Niall nem túlságosan örül neki- zokogtam, és hirtelen erős fájdalom ütött a hasamba. Nyugi, Holly, ne stresszelj, ez rossz a babának!
Josh csak meglepetten állt, majd arca eltorzult. – Holly, miért vérzel? – kérdezte aggódva, a hasam meg ebben a pillanatban majd’ szétszakadt.
- Josh, hívnál egy orvost? Asszem a baba elment -zokogtam és fuldokoltam közben.
Josh azonnal kirohant én meg magamat hibáztattam mindenért. Ha nem esek le azona rohadt lépcsőn, nem történik meg ez, és talán meg is tudtam volna szülni Őt. Tisztáéban voltam azzal, hogy veszélyeztetett terhes vagyok/voltam, de ez a baleset csak jobban rátett arra, hogy nem foganat meg az én kincsem. Biztosan akkor derült ki számomra a tragédia, mikor az orvos is megerősítette. Elvetéltem, a legnagyobb oka a baleset volt, és már egészen biztos, hogy nem is lehet gyerekem. Mély depresszióba zuhantam és ebből még a most megérkezett, zilált férje sem tudott kiszedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése