A nászéjszakánk amilyen jól kezdődött, annál rosszabb lett. Egészen addig minden jól ment, hogy forró fürdőt veszünk együtt, és átbeszéljük, ki mit szeretne csinálni, ám de arra nem gondoltunk, hogy egy hatalmas titok ki fog derülni, ami a kórházban töltött időm alatt történt.
- Holly, kérlek, hadd magyarázzam meg! – rohant utánam egy szál alsóban, én pedig pizsamában előle. A könnyeimet próbáltam visszatartani, de azok csak egyre jobban ki akartak törni. Nem bírtam ránézni. – Kicsim, kérlek! – nem álltam meg, de ő elkapott. Szabadulni akartam. – Részeg voltam! Tudom ez nem mentség, de szeretlek!
- Megcsaltál! Megint! Miközben a feleséged vagyok! Másodszorra tetted ezt!- már zokogtam. Arcán mélységes fádalom ült, de kezemet nem engedte el. - Niall, engedj el! Nem érdekel, hogy részeg voltál! A részeg emberek őszinték... És különben is. nem feledhettél el csak úgy. Nem jelentek neked semmit? – Niall úgy nézet rám, mint egy szellemre.
- Tessék? Hogy kérdezhetsz ilyet? Mindennél jobban szeretlek! Te vagy az életem! Holly kérlek, bocsáss meg! Én csak kétségbe voltam esve. Nem akartalak elveszíteni, de a szüleim bezavartak és... - ő is zokogni kezdett. A szívem összetört. Sosem láttam őt ennyire sírni. Félénken megöleltem.
- Ne haragudj a kitörésemért. Szeretlek Bébi! Csak nem bírom felfogni, hogy ezt tetted. – Niall felnézett és szorosan visszaölelt.
- Örökre bűntudatom lesz emiatt. De most nem megyünk vissza a szállodába? Kezdem kellemetlenül érezni magam idekint. – röhögte el magát, és körbepillantva sok fotóst vettem észre körülöttünk.
- Niall, lemegyünk ma sétálni? – kérdeztem a falánk barátomat, akinek már kezdett egy kisebb aranyos pocakja nőni, és természetesen most is evett. Teli szájjal rám nézett, majd bólintott, és kiesett a szájából pár falat. Undorító!
- Persze,.indulhatunk is – mondta egy kisebb büfi keretében. – Basszus bocsánat! Nem tudom, miért böfögtem.
- Előfordul. – mosolyogtam, és megfogva kezét elindultunk a partra.
Útközben beültünk vacsorázni egy étterembe. Niall rendelt nekem, és amíg nem hozták ki, addig nem is tudtam mit kapok. Sült lazacot kaptam. Nem igazán vagyok oda a halakért, de mivel már nagyon éhesek voltunk, és itt a környéken csak halas éttermek vannak, beültünk az egyikbe. Bevettem a számba az első falatot, és azonnal ki is köptem egy szalvétába. Borzasztó íze volt. Niall ugyanígy tett, de ő nem ez etikettnek megfelelően, hanem a tányérjába.
- Sajnálom, Kicsim, de nekem ez nem ízlik. Nem tudom megenni. Borzasztó íze van. – egyetértően bólogatott.
- Kicsim!- ránéztem. – Ne ijedj meg... de van egy csótány a kajádban. – azonnal felpattantam a helyemről és sikítva menekültem ki. Utálom a bogarakat! Ijedtemben sírva is fakadtam, és vártam Niall-t, hogy fejezze már be a pincérrel való kiabálást, és jöjjön ki hozzám, és menjünk vissza a hotelbe. Végül dühösen, de kijött, kézen ragadott és hazamentünk. Szó nélkül bement a tusolóba, és kulcsra zárta az ajtót.
Kint ültünk az erkélyen és a csillagokat néztük. Niall mellkasának döntöttem hátamat, ő pedig átkarolt és fejét a hajamba fúrta. A pillanatot egy szelfivel is megörökített, és ki is tette.
Mikor megláttam, hogy mit írt hozzá, megfordultam, és megcsókoltam. A csókunkat nem szakította meg még akkor sem, mikor felállt, majd felemelt, és bevitt a szobába, és letett az ágyra. Tovább csókolóztunk, és kezdte levenni a ruháimat, én pedig az övével próbálkoztam. Végül besegített, majd újra megtalálta ajkaimat. Rajtam már csak egy bugyi és melltartó volt, míg rajta, a boxere és pólója is. Hátranyúlt és lehúzta felsőjét, és hanyagul elhajította valahova. Kikapcsolta a melltartómat, majd levette rólam és azt is eldobta.
- Akarod? – lihegte, és épp hogy csak elvált a számtól. Akartam, mindennél jobban akartam, de még nem voltunk együtt, és féltem a tapasztalatlanságom miatt, hiszen ő már volt valakivel, míg nekem Ő lesz az első. Na meg, mikor legutóbb idáig jutottunk egy csapat rajongó özönlött be.
- Igen! – mondtam, ki, mielőtt végig gondoltam volna, majd kapkodva levette a bugyimat, és az alsóját, majd ennyit mondott:
- Azonnal szólj, ha hagyjam abba, rendben? - bólintottam, majd óvatosan belém hatolt, én pedig felordítottam. Azt hittem szétszakadok, de ő megállt, és nem mozdult, csak ijedten nézett rám, majd mikor bíztatóan elmosolyodtam folytatta tovább, és a kezdeti fájdalom kezdett átváltozni gyönyörré.
Másnap arra keltem, hogy Niall erős karjai körém vannak fonva, és a nyakamba szuszog. A meztelen mellkasát látván eszembe jutottak a tegnap este emlékei, és beugrott valami.
- A francba! - kiáltottam fel, mire Niall kinyitotta a szemeit, és rám nézett.
- Mi a baj? Megbántad? – kérdezte aggódva, mire a fejemet ráztam.
- Óvszer – csak ennyit mondtam, mire elkáromkodta magát.
- Ne aggódj, bébi, nem lesz semmi gond. Minden rendben lesz. Ne aggódj!- nyugtatott, de nekem csak azon járt a fejem, hogy 19 évesen, lehet, anya leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése