3. évad 19. rész A gyerek

Halihó! Már csak 1 rész és epilógus van hátra Niall éás Holly történetéből! Köszönöm szépen a 3 kommentet! Szeretlek titeket! <3


*5 év múlva*


Niall 5 éve ment el. A gyerekek már a hetedik életévüket töltötték pár hónappal ezelőtt. Niall hiánya sok könnyet csalt elő mindenki szeméből, főleg az enyémekből. Még mindig nem tudtam a döntésének okát, hiszen örökbe fogadtunk két csöppséget, kiknek szükségük volt és lett volna egy apukára. Niall elvált tőlem. 4 évvel ezelőtt válási papírokat találtam a postaládában, amiket természetesen nemakartam aláírni, de egy idő után jpgi papírokat kaptam, amin egy hatalmas összeg állt, amit nekem kellett kifizetnem, ha nem írom alá. Így megtörtént, elváltunk.
Josh minden nap nálunk volt, apjuk helyett apjuk volt, és akármilyen furának is tűnik, hogy a testvérem nevelte őket gyerekeiként, így történt, hiszen Niall nem volt velünk többé, nem írt, nem keresett, és nem érdeklődött felőlünk.
Suzanne a modell, aki miatt tönkrement az életünk, szült neki egy gyereket. Egy kisfiút, aki teljesen az apjára ütött, kék szemeivel és barna hajával. A fiúnak Nathaniel lett a neve. Sokáig nem tudtam, mit kezdjek ezzel az információval, hogy elhagyott egy olyan nőért, aki tudott neki szülni, de végül rájöttem, az a modell meg tudta adni Niall-nek azt, amit én nem. Egy gyereket a saját vérükből.

A gyerekek rosszul viselték, hogy Niall nincs többé velük. Persze nem tudják miért, csak annyit, hogy egy idő után sem jött haza. Alice és Ben sokszor felhozta a témát, miszerint nekik sosem lehet igazi családjuk. Ilyenkor mindig zokogásban törtem ki, és próbáltam megvigasztalni őket, néha sikeresen, néha sikertelenül.
- Mami, Josh bácsi kivisz engem a játszótérre. Elmehetek? – kérdezi csilingelő hangon Alice, aki ma hercegnőnek öltözött, pedig nem is szereti őket.
- Persze, Kicsim, de nem ebben a ruhában! Át kell venned ezt, mert a játszótéren összepiszkolod.
- De anya utálom ezt a ruhát! – toporzékolt. Hét éves létére még mindig hisztis. Az első osztályban pedig meglepően sok rossz tulajdonságot szedett össze, mint például a visszafeleselést.
- Alice! Vagy átveszed a ruhát, vagy nem mehetsz ki a játszótérre! – mondtam, mire duzzogva felment Bennel közös szobájukba. Csak remélni tudom, Ben nem fertőzi be Alicet, hiszen a fiam elkapta a bárányhimlőt, és ha Alice is elkapná abból nagy bunyó lenne egy jó darabig. Minél idősebbek, a kapcsolatuk annál jobban szakad szét. Alice kiveri a hisztit Ben minden egyes mozdulata miatt, Ben pedig akkor, ha Alice ugráltatja őt. Sosincsenek békében egymással, midig kiabálnak, még Josh és én sem tudjuk őket kibékíteni.

Míg Alice a játszótéren van a bátyámmal én ledőlök a kanapéra, de persze megnézem. hogy van Ben, és mint minden gyereknek ilyenkor csak azt mondogatom, ne vakarja! Persze, nem tud ellene mit tenni, hiszen viszket neki, de mikor a közelében vagyok egyszer sem nyúl körmével a bőréhez, ami megnyugvással tölt el.
Mikor lefekszem a kanapéra, halk ajtózörgést hallok. Pillantásomat odakapva nézek z ajtóban álló személyre, kit csak tévében láthattam az utóbbi években. Szőke haja már inkább barna, kék íriszei pedig boldogságot, és némi szomorúságot is tükröznek.
- Niall... – ejtem ki a nevét. Rám néz ajkait belülről harapdálja. Zavarban van. – Te mit keresel itt? Itt már nem látunk szívesen! – váltam haragossá. Jobb lenne, ha elmenne, mielőtt Ben lejön a szobájából és számon kéri őt. – Menj el!
- Holly, csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek! Pont itt jártam a ház előtt és gondoltam benézek, és elmondom, mi miért történt!
- Nem érdekel, Niall! Elhagytad a gyerekeket, kiknek rád lett volna a legnagyobb szükségük, de te leléptél. Itt hagytál minket szó nélkül, és összejöttél egy deszkával. Gratulálok! – szavaimból gúny csengett.
- Anyu, bekened a hátam azzal a krémmel, ami a viszketést... – jött le fiam, de mondatában megakadt. – Apa? – szemei örömöt sugároztak, és nem érdekelve, hogy lépcsőn van, azonnal Niall karjaiba futott. Volt férjem megdermedt a fiam hirtelen közeledésétől, de később ellágyulva vetette át kezeit fia hátán, é emelete fel őt a magasba.
- Hát veled meg mi történt, Manó? – simította kezeit Ben piros pöttyös arcára.
- Himlős vagyok. – válaszolta, még mindig apja karjaiban. Niall bólintott, majd aggodalmas íriszeit rám vezette.
- Mennem kell! Nate már vár, és biztos Suzie is befejezte már a vásárlást! Szia Ben! – köszönt el fiától. - Holly! – bólintott az irányomba, és kiment az ajtón, ámde Alice és Josh akkor értek vissza útjukról. Alice észrevevén Niall-t dühös lesz, majd megrúgva őt, felrohan az emeletre, ahonnan lehallatszik kétségbeesett sírása. Josh dühtől égő tekintete nem sejtet jót, ámde nem bántja, hagyja, hogy Niall szó nélkül kisétáljon az ajtón és újra eltávolodjon életünkből.